Ábrahám kb. i.e. 2000-1800 körül élhetett, aki Isteni parancsra elhagyta Suméria földjét (a mai Irakot), majd Hebronban telepedett le, a mai Palesztín Hatoság területén. Egyiptomi látogatása után vette el Hágárt második feleségének, akitől első gyermeke, Izmael született. Az első feleség, Sára féltékenysége végett Ábrahámnak el kellett vinnie Hágárt és Izmaelt Párán sivatagába, ami a mai kelet-arábiai Hidzsáz térséggel azonos.
Gábriel angyal a sarkával felütvén a földet a Zemzem kútját fakasztotta, majd Ábrahám próbatétele végett az arafáti Irgalom hegyéig vitte Izmaelt, hogy feláldozhassa, útközben a kísértő sátánt háromszor is megkövezvén. Lerakták a kocka alakú Kába templom alapját Bekka völgyében, és az ezen történeten alapuló mekkai zarándoklat Ábrahám és Izmael leszármazottjai között elterjedtté vált. A Dzsurhum törzs telepedett le Mekkában, és Izmael is tőlük vett el feleséget.
Körülbelül az ötödik században jött be a Kurejs Mekkába, majd megkezdődtek a házak építése. Mekka várossá alakult. Egy vezető elhozta Hubel istent a Kábába, majd szépen lassan egész Arábia minden törzse elhozta a saját faragott istenségét, így végül a mekkai zarándoklat egy ábrahámita tradícióból egy egész Arábiára kiterjedt hagyománnyá vált.
A Kurejs pedig, mint a Kába őrzői, kihasználván ezen előnyös tiszteletbeli helyzetüket, a selyemút mentén élvén a kereskedelemből való haszon mellett a kölcsönösen elfogadott négy sértetlen hónapban történő közös zarándoklatból is hasznot húztak.
Ábrahám és Izmael leszármazottjai a Hásemiták ennek ellenére is Hanífok maradtak, Egyistenhívők.
Mohamed születése (béke reá)
A hanífok között apáról fiúra szállt az arcról sugárzó fény. Abdulmuttalib, a Próféta nagybátyja ásta ki újból az elfeledett Zemzem kutat egy látomás után, és ezért a hásemiták vezetőjeként nagy tiszteletnek örvendett. Több gyermeke közül egyik volt Abdullah, aki feleségül vette Aminát. Kettejük frigyéből született Mohamed, a Próféta (béke reá).
Abdullah elhunyt fél évvel a születése előtt. Amina fényt látott születésekor magából kijönni, és nem érzett fájdalmat a szülés alatt.
Ez volt az Elefánt éve 570-ben, amikor a Jement meghódító Abesszína (kelet-afrikai keresztény hatalom) egy templomot épített Szánában, hogy az arabokat oda csalva a Kábától a kereszténység nevében maga alá gyűrje Arábiát. Miután egy beduin a vizeletével megszentségtelenítette a templomot, Abraha etióp vezér bosszút esküdve egy elefánttal az élen elindult seregével lerombolni a Kábát. Isten nemcsak az elefántot késztette megállásra Mekka határában, de tüzes kövekkel felszerelt sarlósfecskék hadával semmisítette meg Abraha seregét, míg a túlélők rabszolgaként Mekkába kerültek.
Mohamedet a többi városi gyermekhez hasonlóan a sivatagi beduinokhoz adták dajkálni, hogy megismerhessék az eredeti arab nyelvet és kultúrát, mely értékektől a városiasodás eltávolít. Halima nevelte a Prófétát (béke reá), akihez négy éves korában játszás közben angyalok jöttek el, felnyitották a keblét, a szívéből kivették a rosszat, majd megfürdetve a zemzem vizében visszahelyezték azt. Mohamed anyukája Amina, a Próféta hat éves korában hunyt el.
Abdulmuttalib, a hásemik híres vezetője vette védelme alá az elárvult Mohamedet. De három év múlva ő is elhunyt. A család új vezetője a nagybátyja, Abu Talib lett, aki védelme alá vette. Abu Talib tevéit őrizte, majd a Szíriába szervezett karavánútjaihoz is csatlakozott.
Találkozás Bahirával
Házassága
Becsületessége végett "el-Amínnak" a Megbízhatónak nevezték városában. Karavánkísérőként dolgozott.
A negyvenéves özvegyasszony, Khadidzsa megbízta az akkor huszonöt éves Mohamedet karavánja kíséretére, és a mellé rendelt szolgáló, Mejszara beszámolói hatására hozzáment feleségül.
A korábban elárvult Mohamed ezzel vagyonra tett szert, kettő fiúgyermeke Kászim és Abdullah sajnos fiatalon elhunytak, viszont a négy lány: Zejneb, Rukajja, Ummugulszum és Fátima felnőttek.
Az igazságos ítélet
605-ben történt a mekkai árvíz, ami a Kábában károkat okozott, és a Kurejs a Kába kettő sarkát nem Ábrahám alapjaira építette újra. Mikor végeztek az újjáépítéssel, a Fekete Kőnek a sarokra való visszahelyezése kapcsán vitába szálltak a családok, végül döntőbírónak a szentélybe elsőként érkező, akkor már harmincöt éves Mohamed al-Ámínt ("a Becsületest") kérték fel.
Mohamed ítélete alapján a Követ egy köpönyegre helyezték, és minden törzsfő egy sarkát megragadva emelte vissza méltó helyére, végül a Próféta saját kezével helyezte vissza azt.
Ezidőtájt valóra váló látomásai támadtak. Elment a Mekka közeli Fény hegyén található Híra barlangba meditálni és éjszakázni ezek hatására, és negyven éves korára az első Isteni sugallat itt érte Őt, aminek okán Próféta, Isten Küldöttje lett.
(folytatása következik)
