Pontosan miről? Az Iszlámról.
Kezdjük az alapoknál!
Az európai feudális középkort valamennyien ismerjük: akinek nagy földje volt, ő nem dolgozott, akinek kis földje volt, dolgozott és kilencedet fizetett annak, akinek nagy földje volt (az egyházi tized után). Ráadásul adót is a munkásember maradék 80%-ából vették le, a nagy földesektől nem vett a király semmit. Ráadásul akinek nagy földje volt, még csak nem is dolgozott rajta: a kis földesekkel ingyen műveltette meg azt.
Ebben a feudális világban, a kis földesek beálltak katonának, és a nagy földesek nem elsőszülött gyermekei is (mert csak az első fiú örökölhetett), hogy hátha kapnak majd nagy földet a királytól, és akkor nekik sem kell dolgozni, sem adózni.
Mikor az első keresztes hadjáratot meghirdették (1096), ezért is csatlakoztak sokan Európa-szerte. Jeruzsálem elfoglalásával az egyház újraegyesítése volt a burkolt célja az akkori pápának, a keleti egyház (egyházszakadás: 1054) alárendelésével.
Az első keresztes háborúban a Szeldzsuk-török Birodalom elveszítette a Szentföldet, és keresztes államok jöttek létre Levantében (mai Palesztina, Libanon, Szíria, Törökország területén).
A muzulmánok erre Szalah ud-Dín el-Ejjúbi vezetésével a dzsiháddal válaszoltak, megvédték magukat a második keresztes hadjárat támadásától, és visszafoglalták Jeruzsálemet.
A harmadik keresztes hadjáratban Frigyes német-római császár útközben vízbe fúlt, a francia Fülöp király visszavonult, az angol Oroszlánszívű Richárd pedig döntetlenre harcolt Szalah ud-Dínnel, és a háború végzetével a Szentföld az utóbbinak Ejjúbita Szultánsága alá került, de megegyezés alapján az európai keresztények is biztonságban látogathatták Jeruzsálemet.
A keresztes háborúk emlékezete pedig megmaradt az európai emlékezetben - egészen mostanáig.
Hogyan is jött létre a ferde "Iszlám"-kép?
A keresztények a prófétájukat, Jézust (béke legyen vele) istenként imádták, neve (Krisztus) után "kereszténynek" nevezték magukat, a keresztesek pedig szent háborút folytattak az ő imádata terjesztése érdekében, ahol az embernek két lehetőséget adtak: vagy áttérsz, vagy meghalsz.
A muszlimokat "mohamedánoknak" nevezték, mivel magukból kiindulva hozzájuk hasonlónak képzelték el az Iszlámot, ahol a Prófétájukat, Mohamedet (béke legyen vele) istenítik (astaghfirullah), és ezért ahogyan ők "keresztények", úgy az ellenségek "mohamedánok".
A "szent háborúra" leadott válasz a dzsihád volt, amit emiatt "mohamedán szent háborúnak" neveztek el.
Ők úgy gondolták, hogy a "dzsihád" megegyezik a "szent háborújukkal", hogy a "mohamedánok" is karddal terjesztik (és terjesztették) a hitüket: vagy áttérsz, vagy meghalsz.
Hihetetlen, hogy ezer év elteltével ezek a téves középkori képzeletek még mindig élnek Európában.
Nem mondom, hogy mindenki így gondolja, de a közvéleményben még mindig nagyon erős szerepet játszanak ezek a képzetek.
Elképesztő, hogy még anno az én középiskolai tananyagomban is az volt írva, hogy "a dzsihád=szent háború", és "a muszlimoknak fegyverrel is terjesztenie kell a hitet".
Pedig a Korán elítéli a szent háborút, és az erőszakos hitterjesztést:
"Senkit sem lehet bekényszeríteni a hitbe!" (2:256)
"Aki akar higgyen, aki akar, ne higgyen!" (18:29)
"Hitetek a tiétek, és az én hitem az enyém." (109:6)
Ezért, amikor a korai muszlim kalifátus meghódította a vele szemben ellenséges bizánci és perzsa birodalmakat, senkit sem kényszerítettek az Iszlám felvételére. Aki más vallást akart követni, neki a honvédelmet kiváltó dzsizja adót kellett megadni, amiért cserébe a kalifa seregei biztosították megélhetésüket.
A keresztesek "szent háborújára" leadott válaszként a dzsihád, valójában ezért is nem szent háborút jelent, hanem szó szerint "törekvést".
Ez mit is jelent? Az Iszlám tudósai szerint az Igazság terjesztése szóval, írással és adakozással, a szív küzdelme a tilalmas dolgok iránti vágy leküzdésére, illetve a kényszerű önvédelemből vívott vagy a muszlimokkal hadban álló ellenséges hatalmak ellen vívott harc a törvényes muszlim vezető irányítása alatt, mindezek a dzsihád formái.
Fontos megjegyezni, hogy a fegyveres harc során az Iszlám már a 7. században megtiltotta a polgári lakosság és a hadifoglyok ellen elkövetett háborús bűncselekményeket, ezt igazolja többek között Mohamed Próféta (béke legyen vele) tilalmai, illetve az első kalifa, Abu Bakr (elégedettség vele) intelmei.
"Sereg! Tíz dolgot megtiltok nektek, jegyezzétek meg őket! Ne kövessetek el árulást, ne legyetek hűtlenek, és ne csapjatok be senkit! Ne csonkítsatok! Ne öljetek se gyermeket, se időst, se nőt! Ne vágjatok ki pálmafát, ne gyújtogassatok, ne vágjatok ki gyümölcsöt hozó fát! Ne öljetek se juhot, se marhát, se tevét - csakis, ha nem lenne élelmetek! Mikor olyanokkal találkoztok, akik a kápolnákban elvonulva élnek - hagyjátok békén őket, és hagyjátok őket azzal, amivel elfoglaltak!"
(Abu Bakr tilalmai, feljegyezte: Tabari, 10. gyűjtemény, 16-17. oldal)
Ezért is, ha a történelem során valaha is történt olyan, hogy muszlimok kényszerítettek másokat, vagy hogy muszlimok a polgári lakosságot vagy a hadifoglyokat bántották, az csakis azért volt (ha tényleg volt), mert eltértek az Iszlám tanításaitól.
Én egy jó példának tartom a fent már említett Szalah ud-Dínt: mikor ellensége Oroszlánszívű Richárd megbetegedett, ő gyümölcsöt küldött neki. Mikor Jeruzsálemet elfoglalta, senkit sem bántott. Az ottani keresztényektől nem személyre szólóan szedte be a dzsizja adót, hanem közösségre szólóan (így a tehetősebb keresztények pénzéből fedezték a muzulmánok az egész keresztény közösség megélhetését).
És mi a probléma a "mohamedán" jelzővel?
Mi nem vagyunk Mohamed (béke legyen vele) imádói. Mi egyedül a Teremtőt (Allah, vagy ahogyan a keresztények nevezik: "mennyei Atya") imádjuk, és hitünk szerint minden Próféta azzal az üzenettel jött, hogy ne istenítsünk Őmellette mást.
Mi hiszünk többek között Noé, Ábrahám, Mózes, Jézus és Mohamed Prófétaságában (béke legyen velük).
Sem Jézust, sem Mohamedet nem szabad imádni, mivel húsvér, korlátozott emberi lények, a korlátlan képességű Allah mindenhatósága alatt állnak (béke legyen velük).
Tehát, végzetül: próbáljuk továbbadni ezeket az információkat minél több embernek, hogy a sötét keresztes háborúk szellemiségét idéző kifejezéseket végre és mindenkorra eltöröljük a közvéleményből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése