Szunnita és Siíta

A muszlim világközösség, az Umma körülbelül 80%-a szunnitának, 20%-a pedig siítának vallja magát.

Sok dolgot hallottam a siítákról, ezért jónak láttam, hogy utánanézzek, igazak-e a szóbeszédek.

Mivel az Iszlámról is sok valótlan rossz dolgot terjesztenek, akkor elképzelhető, hogy a siítákról sem igaz minden.

Utánanéztem, és rájöttem, hogy közöttük is van egy szélsőséges kisebbség, ám ezek nem képviselik a többséget náluk sem. 

1. Kalifák és imámok

Ami mindenkinek elsőre beugrik a kettő közötti különbségek kapcsán, hogy a két felekezet más embereket fogad el Mohamed Próféta örököseiként (béke legyen vele).

Mikor a Prófétát eltemették, és a lelkét felvitték az angyalok a Mennybe, a muszlim közösség Abu Bakrot fogadta el első kalifának (vagyis örökösnek, elégedettség vele).

Két év múlva ő is elhunyt, testét a Próféta mellé temették. Majd a muszlimok megválasztották Omár bin Khattabot második kalifának (elégedettség vele).

Tíz évvel ezután Omár mártírhalált halt, és a Próféta mellé temették a testét. A muszlimok megválasztották Oszmán bin Affánt harmadik kalifának, aki tizenhárom esztendeig vezette a közösséget (elégedettség vele).

Oszmán mártírhalála kapcsán azonban nézeteltérés keletkezett. A muszlimok egy része Ali bin Abu Tálibot fogadta el negyedik kalifának (elégedettség vele), míg Sám és Egyiptom kormányzói vagy például a Próféta özvegye is ellenezték őt arra hivatkozva, hogy Oszmán gyilkosai is Ali támogatói közül vannak.

A szunniták ezt a négy kalifát tartják helyesen vezérelteknek (Abu Bakr, Omár, Oszmán, Ali).

Ali mártíromsága után Alinak fia, Haszán átadta a hatalmat Moávijjának (Ali volt ellenzőjének, elégedettség velük), és ezzel véget ért a viszály.

Moávijja húsz éves békés uralkodásának végzetével ismét kiújult a viszály. Moávijja kisajátította utódainak a hatalmat (omajjád dinasztia), ám a muszlimok egy része a dinasztiával ellentétben a Próféta unokáját és egyben Ali fiát, Huszeint fogadták el vezérüknek (elégedettség vele).

A hidzsra után 61-ben történt kerbelai ütközetben Huszein mártírhalált halt, és ezzel megtörtént a végleges kettészakadás, amely szunnita és siíta vallási csoportokra külön alakult.

Ahogy említettem, a szunniták a fenti négyet tartják igaz kalifáknak, és elfogadják a Próféta (béke legyen vele) összes kortársát és feleségét (ezzel Ali ellenzőit is), ahogyan a Próféta családját (ezzel Alit és fiait is), és úgy vallják, az egész viszály közöttük csupán félreértés volt.

Ezzel ellentétben a siíták a hitvallásuk részévé teszik, hogy a Próféta családját (élén Alival) maga Allah jelölte ki a muszlim világközösség vezetésére. A többségük tizenkét ilyen szellemi vezetőt fogad el, ám a főként az indiai szubkontinensen jelenlévő iszmáilik csak hetet, míg a Jemenben jelenlévő zeidik csak ötöt.

De kérdem én! Ezek az emberek, se a négy kalifa, se a tizenkét (esetleg hét vagy öt) imám, nincsen névről említve a Koránban. Szóval úgy vélem, ez az üdvözülésünk tekintetében teljesen felesleges téma.

Allah nem szabta ki az üdvözüléshez, hogy a Próféta társaiban vagy családjában kellene hinnünk. Fogadjuk el egymást. Ezzel probléma nincs, ki kit tart jogos örökösnek.

A probléma a szélsőségesekkel van, mindkét oldalon. Siíta oldalon a szélsőségesek hitetlennek nevezik a Próféta társait, mivel Ali helyett Abu Bakrot választották vezetőjüknek. Pokolba kívánják Abu Bakrot és Omárt, mert elvették Ali kalifátusi jogát. Paráznának nevezik a Próféta feleségét, mert ellenezte Alit.

Asztaghfirullah al-Ázím....

De legalább ezekkel ellentétben Irán siíta vallási vezetője, Ali Khameini ajatollah egy 2010-es nyilatkozatában megtiltotta, hogy bárkit is szitkozzanak vagy átkozzanak közülük. Úgy vélem, ez egy nagy lépés a kölcsönös megértés és elfogadás útján.



2. Az ima

Ahogyan nincsen a kettőnek két külön Prófétája, úgy nincsen a kettőnek két külön imairánya.

"Fordítsátok orcáitokat a mekkai Szent Mecset irányába! Bárhol is lennétek, arrafelé fordítsátok orcáitokat!" (Korán 2:144)

Ezért aki Kerbela felé imádkozik, nem Allahnak engedelmeskedik. Ez a volt iraki elnök, Núri Meliki politikai célból megfontolt ötlete volt csupán. Meglátásom szerint a siíták többsége között nem talált egyetértésre.

Mindkét csoport öt imát végez egy nap. A szunniták utazás és eső idejében összevonhatnak kettőt, így az ötöt háromszor teszik meg ilyen esetben. A siítáknál pedig bármikor szabad ezt megtenni, így nem igaz az a félreértés sem, hogy ők csak három imát végeznek egy nap.

Mindketten imára hívnak, ám egy-két sor eltérés van az imárahívásuk (ezán) között. A szunniták a hajnali imára hozzáteszik "asszaláti khayrun min an-naum" (az ima jobb az alvásnál), míg a siíták minden ezánhoz hozzáteszik "hajja 'ále khayr ul-'ámel" (gyertek a legjobb cselekedetre)

Ám a siítáknak hozzátenni azt, hogy "eshedu enne Ali waliyy Allah" (tanúsítom, hogy Ali Allah barátja) ez már csak lehetőség, nem mindenki teszi hozzá. Úgy vélem ez sem nagyon fontos különbség, hisz mindkettőnek a mecsete az imádkozásra hív, akármelyik verziót nézzük.

A siíták egy csiszolt követ raknak a földre maguk elé, hogy arra boruljanak. Szerintem ez sem kellene sértenie a szunnitákat, akik pedig sokszor szőnyegre borulnak. (sem fordítva)

A siíták nem teszik össze kezüket a mellkasukon vagy a hasukon az ima alatt ahogyan a szunniták, ám a szunniták négy elfogadott értelmezéséből a főként Nyugat-Afrikában jellemző meliki is a siítákhoz hasonlóan szabadon hagyja a kezét. Ezért úgy látom, ez sem egy fontos különbség vagy inkább nem is különbség.

Allah úgyis a szívet és a tettet nézi, és nem pedig a formát.

3. Tatbír

Ez az a barbár szokás, amikor egyesek Huszein mártírsága napján, Asúrán véresre verik magukat a gyásztól.

A szunniták szerint ez tilos, ahogyan a siíták nagy része is egyetért velük ebben. Többek között maga Ali Khameini iráni ajatollah is.



4. A Korán

Mindkettő csoport ugyanazt a Koránt olvassa. Nincsen külön szunnita Korán és siíta Korán.

A siíták közül összesen hét tudós merte azt mondani, hogy a Korán csupán egy része a teljes Koránnak, ami csak a Próféta családjánál van meg.

De mivel itt senki sem próféta, ezért nem kötelező bárkit elfogadni, ezen hétnek a véleményét meg kifejezetten elítélem.

De legalább ezen a heten kívül az összes úgy vallja köztük is (a szunnitákhoz hasonlóan), hogy a Korán közöttünk teljes, és senki semmit nem vett ki belőle.

"Leküldtük az Említést, és Őrizője vagyunk." (Korán 15:9)



5. A hagyományok

Igen, más-más hagyományokat használnak a Prófétáról (illetve társairól, családjáról), más-más hagyománygyűjtőik vannak.

A szunnitáknak a fő hat gyűjteménye: Bukhári, Muszlim, Tirmizi, Abu Daúd, Naszái és Ibn Mádzsa.

A siítáknak pedig a Kulájni által gyűjtött Káfi a fő gyűjteményük.

Mindenki hivatkozhat a sajátjára, viszont a hagyományok nem Istentől vannak ahogyan a Korán, hanem emberektől. Így bármelyik hadísz bármikor hibás lehet, ezért őket inkább a Korán igazolójaként kellene kezelni, és nem mint a Korántól független érvek.

Ebből kifolyólag mindkettőnek külön tefszír (Koránmagyarázat) könyvei vannak a Korán többértelmű sorainak értelmezésére, különböző hagyományokat használva.

El kell fogadni így egymást, hiszen csak Allah tudja, kinek mennyire van igaza. Mindannyian emberek vagyunk, bármikor tévedhetünk.

Allah lát mindannyiunkat, és majd Ő aki Irgalmas, mindannyiunkat megítél tettei és szavai alapján az Ítélet Napján.

Nádir és Munkár sem fogja tőlünk megkérdezni a sírban, hogy szunniták vagy siíták voltunk-e.

Addig is, nem szabadna a különböző emberi látásmódok miatt elítélni egymást.

Mindannyian ugyanazt az Urat imádjuk, és ugyanazt a mekkai zarándoklatot járjuk meg.

"Ő muszlimoknak nevezett titeket már korábban, és most itt is. Ezzel a Próféta tanú a számotokra, és ti is tanúk vagytok az emberiségnek." (Korán 22:78)